Ha az ember külföldön lakik távol a családjától és a barátaitól, akkor nincs is nagyobb vágya, mint hogy itthon nyaraljon. Mi is ezt tettük augusztus végén a Balaton partján. Irma közel 7 hónapos terhesen teljesen aktív volt, fürdött, tollasoztunk, sétálgattunk, meg persze nagyokat ettünk és pihentünk. Mondhatjuk mint egy átlagos nyaraláson.

Egy délelőtti kellemes séta után, épp a jól megérdemelt ebéd utáni szieszta közben egyszer csak valami furát érzett, majd megjelent egy kis vérfolt a bugyijában.

Na jó, mondom ez nem gyerekjáték, irány az ügyelet Balatonfüreden. Be is vágtattunk, elhadartuk mi a baj, mondták mindjárt jön orvos. Addig Irma elvonult a mosdóba.

Épp egy nővért próbáltam kicsit gyorsabb cselekvésre ösztökélni, amikor rémes, kétségbeesett sikítást hallok a mosdó felől. Berohanok, tiszta vér minden, Irma pedig teljes önkívületben zokog és ordít. A vér is megfagyott bennem, másodpercek alatt az összes tragédia képe lefutott az agyamban, de próbáltam Irmát megnyugtatni, és annyira összeszedni, hogy be tudjam vinni a rendelőbe. Az orvos azonnal mondta, hogy mentő és irány a Veszprémi kórház, közben persze folyamatosan figyeltük, hogy mozog -e a pici, és volt egy pont ahol talán halványan éreztük is. Ekkor már a mentősök ki is értek,  berakták és megkértek, hogy kocsival menjek utánuk.

Mire beértem, a szülészet ajtajában találkoztam a mentőorvossal, aki mondta hogy a baba rendben van, de a vérzés még nem állt el. Fél órával később beengedtek Irmához, ahol annyit mondott a doki, hogy lehet hogy ma fog szülni, de lehet nem. Nem lettem nyugodtabb...

Próbáltunk lelket önteni egymásba, de a sokktól és az izgalomtól csak szédülve ténferegtem egész nap, miközben rohangáltam a boltok között, hogy megpróbáljak kórházi dolgokat szerezni. 

Ez után 2 hetes kórházi tartózkodás következett, ahol Irma gyorstalpaló szülési felkészítést  kapott a szobatársaitól - mondjuk úgy, hogy ha eddig a pontig nem is rettegett a szüléstől, akkor ez után már igen -  és végül mivel tünetmentes volt kiengedték, de azt javasolták ne utazzunk messze, és inkább szüljön itthon.

A következő részben elmesélem, hogyan sikerült a Tökéletlen család nevéhez méltó szülést összehozni...